„Férfiak mulatnak, de mulatságuknak sötét, komor árnyéka van, mögötte nemcsak az éjszakai alföldi égbolt sötétlik, hanem a pusztulás is. Ezt a sírva-vigadó magyar mulatozást – magyar specifikum ez, sehol másutt fel nem található – minden más magyar író glorifikálta, kedvesnek, rokonszenvesnek tüntette fel. Móricz az első és egyetlen, aki meglátja benne a mulatozóknak nemcsak az elérzékenyülését, hanem a komor nekikeseredettségét, az egész mulatság sivárságát és félelmetességét.” Schöpflin Aladár: Úri muri (1928.)